„Hallgatni arany, beszélni 2 Ft” – mondta a kedvenc graffitim még azokból az időkből, amikor léteztek nyilvános telefonfülkék, továbbgondolva az ősi közmondást.
De vajon tényleg akkora értéke van-e a hallgatásnak?
Kezdjük ott, hogy hallgatás és hallgatás közt nagy különbség van.
Néha csak úgy csinálunk, akár még el is hisszük, hogy figyelünk, miközben a másik tisztán érzi, hogy nincs így. Sietünk, sok a dolgunk, a fejünkben egész más jár, és bár a szavakat halljuk, a mondanivaló lényege, a mögötte levő érzések már messze nem jutnak el hozzánk.
Néha – sokszor – majdnem mindig, eszünkbe jut valami arról, amit hallunk. Valami a saját életünkből, valami, ami valaha történt velünk. Lehet, évekig nem gondoltunk volna rá, de a másik mondanivalója előhozza az emléket, és hopp, máris el akarjuk mesélni. Hogy „igen, velem is történt hasonló”. Ez erősíti az összetartozás érzését, lám vannak közös dolgaink, sokszor a másik fél örül is neki, jól is veszi – ez azonban már nem hallgatás.
Sokszor hallgatunk céllal, szeretnénk megtudni valamit, akár megérteni a másikat, hogy később tudjunk neki segíteni – a szándék lehet én-fókuszú és te-fókuszú is, a közös, hogy valamit el szeretnénk érni, és ezért adjuk a figyelmünket másnak. Vagy legalábbis ezért is.
És aztán van a teljes hallgatás. Amikor kiürítjük a gondolatainkat, és teljes lényünkkel a másikra figyelünk. Hacsak nem ragaszt minket a másik mondanivalója a székhez, ez önfegyelmet és tudatosságot igényel. Viszont a teljes, megértő és elfogadó figyelmünk az egyik legnagyobb ajándék, amit a másiknak adhatunk. Hiány van belőle a világban.
Vezetőként (is) érdemes a hallgatást tudatosan alkalmaznunk, mely a következő előnyökkel járhat:
- Nő a bizalmi szint, a kollégák nyitottabbak lesznek, szívesebben osztanak meg velünk információkat.
- Emellett értékesnek érzik magukat, mert számít, amit gondolnak, számít, hogy hogy érzik magukat, számít, hogy mit szeretnének.
- Az aktív figyelemmel segítünk nekik, hogy rátaláljanak a saját megoldásaikra, így egyrészt nem nekünk kell ezt kitalálni (legfeljebb csak szervezeti mederben tartani), másrészt sokkal elkötelezettebbé és – jó értelemben – számon kérhetővé válnak.
- Jobban látjuk azt, ami van. Így a terveink, a döntéseink sokkal inkább valós és sokkal kevésbé vélt helyzeteken alapszanak.
- Jó példával járunk elől.
- A kollégák sokkal jobban elfogadják a mi szempontjainkat, ha meghallgattuk az övéiket.
Hallgatni könnyű. Miközben mégsem. Mert olyan sok gondolat van bennünk eleve, és annyit felhoz még, amit a másik mond, és vezetőként nem is mindig érünk rá. De – a fentiek miatt is – megéri. És vannak technikák, melyekkel még a hallgatás is hatékonyabbá tehető. Hatékonyabbá abban az értelemben, hogy a bizalom nőjön köztünk, és támogassuk a másikat.
A legfontosabb azonban, hogy meglegyen bennünk a szándék a másik ember teljes megértésére.
Amennyiben szívesen mélyítené ismereteit ebben a témában, és tanulna meg emellett olyan eszközöket, amelyek segíthetnek munkatársainak a legtöbbet kihozni önmagukból, várjuk szeretettel a Leading People – coaching alapú vezető képzésünkön
/Kocsis Dóra/
További részleteket a N.E.W.S.™ ön-navigációs rendszerről ide kattintva találhat!
Ha szeretne még több érdekes cikket és személyre szóló ajánlatokat kapni, akkor iratkozzon fel hírlevelünkre is!